A sokszínű Karob

A szentjánoskenyér, a Földközi-tenger szubtrópusi vidékén, Kis-Ázsia és Szíria területein őshonos. Igen lassan növekszik, és több száz évig terem. A bibliai időkben a szentjánoskenyérfa nedvét édesítésre, és ezt a lét megerjesztve szeszes italok készítésére használták. A hüvelytermés a régmúltban elsősorban a szegények eledele volt.

A legenda szerint Keresztelő Szent János ennek a fának a tápláló, szárított termését ette sivatagi bolyongásai során. Lapos, édeskés, feketés, húsos, cukros hüvelytermése csak a szárítás folyamán válik fogyasztásra alkalmassá. Az illatos húsban lencsényi, édeskés, húsbevonattal ellátott magok fejlődnek, melyek teljesen egyforma méretűek, ezért is használhatták mérőeszközként az ókorban. Egyezményes megállapodás szerint egy mag súlya éppen egy karát volt.

Megőrölt magja karob porként (carobpor), és a magjából készített kivonat szentjánoskenyérlisztként kerül forgalomba. A régi idők közkedvelt csemegéje sokat vesztett népszerűségéből, de igazi értékeit napjainkban kezdjük ismét felfedezni.
JELLEMZŐI

A mai ember a karobot már nem nyersen, hanem feldolgozott formában fogyasztja. A bio termesztésből származó karob feldolgozása során csak fizikai beavatkozás (aprítás, pörkölés, őrlés) történik, semmilyen kémiai adalékanyagot, segédanyagot vagy kezelést nem kap, ahogy a termesztés során sem alkalmaznak vegyszereket.
A karob állaga, színe, íze igen erősen hasonlít a kakaóéra, így annak helyettesítésére teljes mértékben alkalmas.

0 hozzászólások

Válasz

Szeretnél te is hozzászólni?
Regisztrálj ingyenesen!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizenkilenc − 13 =