Lándzsás útifű szirup Nagymamám patikájából!

Egy marék friss útifűlevelet húsdarálóval vagy géppel aprítsunk fel, majd öntsük fel vízzel. Adjunk hozzá 25 dkg mézet, és 30 dkg cukrot, de e helyett is adhatunk mézet, vagy nyírfacukrot.

Az egész keveréket kis lángon kezdjük el melegíteni, egészen addig, amíg a cukor a méz és a zúzalék egynemű keverékké nem válik. Ezután tegyük egy tiszta üvegbe, vagy pohárba, és tegyük be fogyasztásig a hűtőszekrénybe.

A következő napokban kezdjünk el az üvegben levő szirupra megmosott útifűleveleket, és mézet rakni, majd folytassuk a rétegezést addig naponta, amíg az üveg meg nem telik. Ülepedés után kezdjük el újra rétegezni a hozzávalókat.

Amikor már teljesen megtelt az üveg, zárjuk le légmentesen. A Nagymamám ezek után elásta a kertben a földbe. Azt mondta azért, mert a talajhőmérséklet hatására a gyógynövény és a cukor, erjedésnek indul. Aztán 7-8 hét elteltével kiásta az üveget, felfőzte a szirupot, majd tiszta üvegbe töltötte az immáron kész szirupot.

A lándzsás útifüvet a légutak gyulladásos megbetegedéseiben a köhögés csillapítására, illetve köptetőként használják. Oldja a letapadt nyákot, elősegíti a köpetképződést. A torok nyálkahártyáját bevonva enyhíti annak gyulladását, és a köhögési ingert. Nagyon jó baktériumölő, és gyulladáscsökkentő hatása mellett vérzéscsillapításra és nehezen gyógyuló sebek fertőtlenítésére, összehúzására, illetve alvadás gátló hatása miatt is használta a népgyógyászat.

0 hozzászólások

Válasz

Szeretnél te is hozzászólni?
Regisztrálj ingyenesen!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

kettő × 4 =